–

A könyvtárosok lelkesedésükkel, küldetéstudatukkal nagyon sok jó élménnyel ajándékoznak meg bennünket. Nevetségesen alacsony fizetésért népszerűsítik az olvasást, túlóráznak, író-olvasó találkozókat szerveznek felnőtteknek és gyerekeknek, családi napokat, babaprogramokat, nyugdíjas klubokat, nyári táborokat, fesztiválokat, szakmai konferenciákat rendeznek, pályázatokat írnak, könyvállományt újítanak fel, bútorokat szereznek be, ha kell, falat festenek, hátrányos helyzetű gyerekeket és családokat karolnak fel, tartják a pedagógusokban a lelket, azt állítják, hogy érdemes még tanítani az irodalmat, mert igenis lesznek olvasók. Ők legalábbis mindent elkövetnek azért, hogy legyenek.

Emlékszem, hogy a nagy hangú, öntelt bölcsészek annak idején hajlamosak voltak leszólni a könyvtárszakra járókat, hasonlóan a kommunikáció- vagy művelődésszervező szakra járó hallgatókhoz. „Büfészaknak” hívták ezeket, mintha valamiféle megúszós dologról lett volna szó. Megnézném ma ezeket a mindentudó filoszokat, hogyan boldogulnának egy könyvheti rendezvényen, mondjuk, egy könyvtárban. Valószínűleg sehogy. Pár nap alatt összeomlanának a rájuk zúduló temérdek feladattól.

Rendszeresen járok író-olvasó találkozókra, így valamelyest lehetőségem van bepillantani a könyvtárosok munkájába, és látom, micsoda heroikus küzdelmet folytatnak a kultúráért és az olvasás népszerűsítéséért. 

Lássuk tehát, mihez is ért egy könyvtáros:

Jó tanár

Bármikor összehoz egy iskolai rendezvényt bármilyen korosztálynak, megrendez egy családi napot, ha kell, moderál, táncol, sportol, kézműveskedik vagy gulyáslevest főz a tűző napon, és fakanállal a kezében is van egy-két szellemes irodalmi idézete. Fegyelmez, motivál, fél karján babát ringat, netán kakaskodó gyerekeket (vagy épp felnőtteket) választ szét.

Jó irodalmár

Roppant olvasott, ismeri a legújabb kortárs köteteket is, és ha úgy adódik, hogy az egyik hepciás íróvendége közli, hogy ő márpedig kérdések nélkül egy tapodtat sem tesz a színpad felé, akkor kipenderül oda, átvált riporterbe, és levág egy komplett kulturális showműsort.

Jó pszichológus

Problémás középkorúval, hisztis kamasszal, toporzékoló ovissal vagy az élettörténetét: háborús kalandjait, horgásztapasztalatait és kórházi élményeit elmesélő nyugdíjassal is ugyanolyan türelmes, és mindenkihez van egy jó szava. Elvarázsolt írókkal is jól bánik, akik tévedésből pár településsel odébb szállnak le a vonatról, és macerás zenészek kéréseit is zokszó nélkül teljesíti. És közben rendíthetetlenül mosolyog.

Jó könyvelő

Egyszerre ért a betűkhöz és a számokhoz, vagyis nemcsak a könyvekről tud mindent, hanem a pénz előteremtéséről is a könyvek népszerűsítéséhez. Egyszerre konyít a humán- és reál dolgokhoz, mellyel sokszor magát is meglepi, nem beszélve a környezetéről, akik gyakran feltételezik róla, hogy UFO, lévén: olyan sok földönkívüli képességgel bír.

Jó rendezvényszervező

Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy remekül kezeli azt a helyzetet is, ha a becsiccsentett apuka kivágódik falunapon a színpad közepére, hogy leszorítsa onnan a következő szereplőt. De egy jó könyvtáros megszerzi a legmenőbb írók és zenészek szupertitkos telefonszámát, illetve álmából felkeltve is tudja, melyik könyves rendezvényen milyen programmal kell feldobni a hangulatot. Talán ennek is köszönhető, hogy profin fest arcot, készít csillámtetkót... vagy áll elő stand up comedy műsorral, ha a várva várt sztár éppen dugóban ül az autópályán.

Jó lakberendező

Tudja, hogy az első benyomást a könyvekkel nem is maga a könyv adja, hanem a helyiség, ahol az olvasó kézbe fogja. Ezért hát olyan otthonos könyvtárat igyekszik berendezni, hogy az olvasók szinte soha ne akarjanak hazamenni. Bútort szerez be, polcokat tologat, könyveket cipel, szobát fest, teremdekorációkat gyárt, szőnyeget porol, párnát ráz fel... csak azért, hogy ideális könyvtári hangulatot teremtsen.

Jó ember

És talán ez az egyik legfontosabb tulajdonsága egy könyvtárosnak. Szerintem ugyanis létezik egy ilyen mondás: „Aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet.” "