Interjút készítettünk a Rumi Rajki István Művelődési Ház igazgatójával, Varga Károly Gyulával.Kérdéseinket Gyula bácsi olvasási szokásaival, gyermekkori élményeivel kapcsolatban tettük fel.
- Jó napot kívánok Gyula bácsi! Tóth Friderika vagyok, és pár kérdést szeretnék önnek feltenni egy interjú keretében. Lehetséges ez?
- Szia. Természetesen lehetséges.
- Rendben. Az első kérdésem az lenne, hogy gyermekkorában, óvodás évei alatt szoktak önnek otthon olvasni a szülei vagy esetleg az idősebb testvérei?
- Igen. Nagyon sokat. Meséket, verseket egyaránt. Emlékszem volt is egy kedvenc meséskönyvem Benedek Elektől. A versek közül pedig egyre különösen emlékszem. Valahogy így hangzott: „Kipi-kopi kalapács, patkót csinál a kovács.”
- És mi volt az első könyv, amit egyedül olvasott el?
- Daniel Defoe könyve, a Robinson Crusoe, karácsonyra kaptam. Ekkoriban sokféle könyvet olvastam. Különösen rajongtam az indiános könyvekért. Sokszor ezeknek a történetét el is játszottuk itt a közeli híd alatt.
- Izgalmas lehetett. A képregényekről szeretném kérdezni. Voltak akkor már ilyen újságok?
- Természetesen voltak. Nagyon szerettem őket. Legtöbbször, ha volt egy kis zsebpénzem, Füles képregényeket vettem belőle.
- És a zsebpénz honnan volt?
- Jó napot kívánok Gyula bácsi! Tóth Friderika vagyok, és pár kérdést szeretnék önnek feltenni egy interjú keretében. Lehetséges ez?
- Szia. Természetesen lehetséges.
- Rendben. Az első kérdésem az lenne, hogy gyermekkorában, óvodás évei alatt szoktak önnek otthon olvasni a szülei vagy esetleg az idősebb testvérei?
- Igen. Nagyon sokat. Meséket, verseket egyaránt. Emlékszem volt is egy kedvenc meséskönyvem Benedek Elektől. A versek közül pedig egyre különösen emlékszem. Valahogy így hangzott: „Kipi-kopi kalapács, patkót csinál a kovács.”
- És mi volt az első könyv, amit egyedül olvasott el?
- Daniel Defoe könyve, a Robinson Crusoe, karácsonyra kaptam. Ekkoriban sokféle könyvet olvastam. Különösen rajongtam az indiános könyvekért. Sokszor ezeknek a történetét el is játszottuk itt a közeli híd alatt.
- Izgalmas lehetett. A képregényekről szeretném kérdezni. Voltak akkor már ilyen újságok?
- Természetesen voltak. Nagyon szerettem őket. Legtöbbször, ha volt egy kis zsebpénzem, Füles képregényeket vettem belőle.
- És a zsebpénz honnan volt?
- Akkoriban sokszor jártunk a templomba az orgonához „fújtatni”, és azért egy kis zsebpénz volt a jutalom.
- Manapság már ilyen nincs is. Pedig nem lenne rossz egy kis plusz zsebpénz. De térjünk rá a következő kérdésre. Ön szerint a mai gyerekek kezükbe vennék a régebbi, a maga gyerekkorabeli könyveket?
- Szerintem igen, csak kellőképp fel kellene kelteni az érdeklődésüket, és akkor biztos akadna olyan, aki szívesen olvasná ezeket a könyveket.
- És ön szerint mi az oka annak, hogy a mai gyerekek keveset olvasnak? Köze lehet ehhez a számítógépnek?
- Persze. A számítógép egy eszköz, ami leveszi a mai gyerekek válláról az úgynevezett „terheket”. Könnyebb rövidített életrajzokat lemásolni az internetről, vagy bizonyos könyvek egyszerűsített, tömör változatát elolvasni csak, mint könyvekben búvárkodni. Ez talán néha bizony könnyebb és talán hasznos is lehet, de szerintem igazán mindig az eredeti művekből tanulhatunk a legtöbbet. A könyvek által sokkal jobban átélhetők a szereplők érzései. Teljesen a helyükbe képzelhetjük magunkat. Valamilyen szinten átírhatjuk, újra írhatjuk magunkban a regényt.
- Egyetértek önnel. Akkor jöjjön a következő kérdés. Milyen témájú könyveket szokott olvasni mostanában?
- Mostanában legtöbbször szakirodalmat olvasok. A munkámhoz is használnom kell néha. Szabadidőmben viszont szépirodalmi műveket is nagyon szívesen olvasok.
- Van elég ideje a munka mellett az olvasásra?
- Igen. Ha csak 10-15 percre is, de mindig tudok időt szakítani erre. Szerintem, aki igazán akar olvasni mindenképp, meg tudja oldani, hogy legyen ideje erre is a munka és a mindennapi teendők mellett.
- Ez így van. Kár, hogy a mai gyerekek többségének nincs lelki igénye rá. És hát ennyi lett volna. Köszönöm az interjút. Viszlát.
- Igazán nincs mit. Szia.
Szerintem érdekes dolgokat tudhattunk meg Gyula bácsitól. Izgalmas volt hallani, ahogy gyermekkori emlékeiről beszél.
- Manapság már ilyen nincs is. Pedig nem lenne rossz egy kis plusz zsebpénz. De térjünk rá a következő kérdésre. Ön szerint a mai gyerekek kezükbe vennék a régebbi, a maga gyerekkorabeli könyveket?
- Szerintem igen, csak kellőképp fel kellene kelteni az érdeklődésüket, és akkor biztos akadna olyan, aki szívesen olvasná ezeket a könyveket.
- És ön szerint mi az oka annak, hogy a mai gyerekek keveset olvasnak? Köze lehet ehhez a számítógépnek?
- Persze. A számítógép egy eszköz, ami leveszi a mai gyerekek válláról az úgynevezett „terheket”. Könnyebb rövidített életrajzokat lemásolni az internetről, vagy bizonyos könyvek egyszerűsített, tömör változatát elolvasni csak, mint könyvekben búvárkodni. Ez talán néha bizony könnyebb és talán hasznos is lehet, de szerintem igazán mindig az eredeti művekből tanulhatunk a legtöbbet. A könyvek által sokkal jobban átélhetők a szereplők érzései. Teljesen a helyükbe képzelhetjük magunkat. Valamilyen szinten átírhatjuk, újra írhatjuk magunkban a regényt.
- Egyetértek önnel. Akkor jöjjön a következő kérdés. Milyen témájú könyveket szokott olvasni mostanában?
- Mostanában legtöbbször szakirodalmat olvasok. A munkámhoz is használnom kell néha. Szabadidőmben viszont szépirodalmi műveket is nagyon szívesen olvasok.
- Van elég ideje a munka mellett az olvasásra?
- Igen. Ha csak 10-15 percre is, de mindig tudok időt szakítani erre. Szerintem, aki igazán akar olvasni mindenképp, meg tudja oldani, hogy legyen ideje erre is a munka és a mindennapi teendők mellett.
- Ez így van. Kár, hogy a mai gyerekek többségének nincs lelki igénye rá. És hát ennyi lett volna. Köszönöm az interjút. Viszlát.
- Igazán nincs mit. Szia.
Szerintem érdekes dolgokat tudhattunk meg Gyula bácsitól. Izgalmas volt hallani, ahogy gyermekkori emlékeiről beszél.
Készítette: Czédli Diána, Piri Melinda, Tóth Friderika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése